Az idén rendhagyó módon, december 15-én, 2 nappal később tartottuk meg a Luca-napi vásárunkat.

Dél körül a népi hagyomány szerint már seprűt kellett volna tenni a vásári árusok alá. Régebben a szokás ugyanis úgy tartotta, ha a vendég sokáig ült valakinél, seprűt helyeztek a széke alá, így adva tudtára, hogy vége az összejövetelnek, ideje elmenni.

Az osztályok ismét rengeteg portékával készültek. A kézzel készített karácsonyi díszektől egészen a már megunt játékokig, könyvekig, dísztárgyakig, roskadoztak a vásárosok asztalai.

Volt itt minden, ami egy vásárban megszokott, zsibongás, alkudozás, leárazás, öröm és persze a megmaradt portékák miatt némi csalódottság is. A vidámság percei igen gyorsan peregtek, végül valóban már csak a seprűk hiányoztak.